Európa legnagyobb valaha épült erődrendszere az úgynevezett Maginot-vonal a két világháború között létesült 1930 és 1932 között (1927-ben megalkotott tervek alapján). Elnevezését André Maginot (1877–1932) francia hadügyminiszterhez kötjük, akinek támogatásával az építkezések megkezdődhettek 1930 tavaszán. Az eredeti elképzelések szerint az Alpoktól egészen a La-Manche-csatornáig létesült volna, védve Franciaország keleti határait mindenhol. Megépítésére a legfőbb ok a németektől való félelem volt, hiszen az 1920-as és 1930-as években a 80 milliós Németország rohamosan erősödött (gazdaságilag majd a 30-as évek elejétől már katonailag is), a franciák pedig tartottak attól, hogy megismétlődik 1914 augusztusa és a német hadsereg lerohanja országukat.

A kép forrása: militaryhistorynow.com

Az erődrendszer végül nem épült meg végig a tengerpartig csak az Ardennek vonaláig, mert bizonyos katonai vezetők, például Henri Philippe Pétain marsall úgy vélték felesleges, hiszen az Ardennek erdős vonulatai természetes védelmet nyújtanak Franciaország számára, Belgium pedig a franciák szövetségeseként képes ütközőállamként a németek átmeneti feltartóztatásra vagy lassítására a teljes hazai mozgósításig. A politikusok pedig hallgattak rájuk és a rövidebb (ezzel olcsóbb) változat mellett döntöttek.

Végül az erődrendszer teljes hossza 350 km lett, költségvetése összesen ötmilliárd frankot tett ki annak ellenére, hogy a francia parlament eredetileg hárommilliárdot szavazott meg e célra. Ugyanakkor voltak az erődrendszernek ellenzői is, például Charles de Gaulle ezredes (1940-től tábornok), aki úgy gondolta, hogy ezt a rengeteg pénzt inkább harckocsi-fejlesztésekre és katonai repülőgépek gyártására kellene fordítani. Nem hallgattak azonban rá, mert ekkor még befolyása nem közelítette meg az élvobalbeli tisztekét, például az idős Pétain marsall tekintélyét.

Az erődrendszer

A háború kirobbanásakor már minden más európai védővonalnál erősebb és korszerűbb volt a Maginot-vonal, főleg az Elzász-térségben. Az általában 2 km mélységű védvonal itt ugyanis elérte a 20 km mélységet is. A vonal 142 db nagy erődből, 352 db kazamatából, 78 db gyalogsági óvóhelyből, 17 db megfigyelő-központból és 5000 gyalogsági szállásból állt. De voltak benne hosszú, földalatti járatrendszerek (bennük vasúti sínekkel), kórházak, lőszerraktárak, sőt kápolnák egyéb helyiségek is. 

A kép forrása: ww2.incolor.com

Az óriási költséggel megépült építmény-rendszer azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hitleri német hadsereg 1940 május 10-én villámgyorsan a Sarlóvágás hadműveletben támadta meg harckocsik és légi-desztantosok bevetésével a Benelux államokat (köztük Belgiumot). A németek hamar áttörtek az Ardenneken olyan tehetséges vezetők irányításával mint Heinz Guderian és Erwin Rommel, majd júniusban már francai földön harcoltak. A német csapatok hetek alatt elérték Párizst és 1940 június 14-én már a Champs-Élysées -en masíroztak. A Maginot-vonalat tehát északról megkerülték, majd két oldalról támadva hetek alatt bevették teljes erődvonalát.

A kép forrása: haboruk.blog.hu

Bebizonyosodott, hogy igaza volt De Gaulle-nak: a Maginot-vonalra eltékozolt milliárdokat inkább a francai hadsereg páncélos erőire, repülőgép-parkjára és egyéb eszközeinek fejlesztésére kellett volna fordítani.

A második világháború során a franciák a továbbiakban részben partizán-harcokat folytattak a német megszállók ellen (ezek voltak a maquisard csoportok) részben pedig az Angliában szerveződő Szabad Francia Erőkhöz csatlakoztak. Így tett De Guelle is, aki aztán a normandiai partraszálláskor az angolokkal és amerikaiakkal érkezve már ennek élén kezdte meg hadműveleteit hazája felszabadításáért. 

A XVI. század sorsfordító időszak volt Európa és az egész világ történetében. Spanyolország és Portugália megkezdte a világ meghódítását, miközben Európa más nemzetei, például az angolok, franciák németek és mindenki más saját belső gondjaival volt elfoglalva. Angliában éppen csak véget ért a Rózsák háborúja (egy belső trónharc) és megkezdődött a Tudorok uralma, Franciaország belső parasztlázadásokkal, belső válságokkal küzdött, Németország pedig még nem is létezett csupán német ajkú államok halmazát alkotta. Mindenhol járványok, felkelések, éhinség és belháborúk voltak a jellemzők, így senki nem gondolhatott nagy szabású hajóutakra és a világ meghódítására. Egyedül az ibéria államok, a válságokból kimaradó spanyolok és portugálok álltak készen az újonnan felfedezett kontinens, Amerika meghódítására és gyarmatosítására.

A kép forrása: www.loc.gov

Amerika kitűnő lehetőséget nyújtott az dél-európai hódítók számára a gyarmatosításra: a hegyek hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet (aranyat és ezüstöt) rejtettek, a trópusi területek pedig alkalmasak voltak ültetvények létesítésére. Emellett a legfejlettebb indián kultúrák is hadászati szempontból és technológiailag teljesen elmaradottak voltak az egyiptomi Óbirodalom szintjén állva. Vas-, és tűzfegyverekkel rendelkező spanyoloknak nem jelentett nehézséget a kő-, csont-, és fa fegyverekkel védekező indiánok leigázása.

Amerikában több bennszülött nép is élt szétszórva a kontinensen. Közép-Amerikában, a Yukatán-félszigeten volt a maják központja. Városállamokban éltek, amely egy-egy helyi főnök közvetlen vallási és politikai vezetése alatt állt. A városállamokat összekötő kapocs volt a közös vallás, a nyelv és a kultúra. A majákat nagy műveltség, gazdag művészeti értékek, fejlett matematikai és csillagászati ismeretek jellemezték. Húszas számrendszert használtak, tőlük származik a fokok, a naptár beosztása, pontosan meg tudták határozni a napév és holdhónapok váltakozását. Birodalmukat Pedro de Alvarado igázta le. Nagyobb városaikat már az 1524/25-ös hadjáratában elfoglalta, de a maják legvégső legyőzése egészen 1541-ig húzódott.

Közép-Amerika másik bennszülött népei, az aztékok 1325-ben alapították fővárosukat, Tenochtitlánt, és 1428-ban hozták létre a Közép-Amerika nagy részét egyesítő független államukat. Harcias és hódító hordáik helyi törzsek tucatjait tiporták le. Intenzív földművelést folytattak: mocsarakban „úszókerteket”, mesterséges szigeteket építettek ki, így évente többször is be tudták takarítani a termést (kukorica, bab, tök, paradicsom, kakaó, gyapot és dohány). Élénk kereskedelmet folytattak, kézműiparuk és építészetük sokszínű volt. Államukat megtervezett városok sokasága, rabszolgaság és a helyi arisztokrácia öröklődő és szilárd hatalma jellemezte. A főpapok tömeges emberáldozatokat mutattak be isteneiknek az áldozati célokra épített piramistemplom csúcsán, ami egyben a városok központja is volt. Véres szertartásaikról források, képek, rajzok sokasága áll ma a történészek rendelkezésére.

A kora-úkor kezdetén, 1502 és 1520 között II Montezuma volt az azték uralkodó, aki ellen Hernan Cortes harcolt 600 katonájával minden nehézség nélkül elsöpörve az azték birodalmat. A fővárost, Tenocstitlánt 1521 augusztus 13-án vette be egy olyan legalább ezer fős sereggel, melynek felét hozzá csatlakozó és az aztékokat gyűlölő indiánok alkották. A város helyén 1535-ben kikiáltotta ki az Új-Spanyolország Alkirályságot (ma: Mexikó). Cortez győzelmét segítették belső küzdelmek, illetve az a tény, fogy a megérkező spanyol conquistadort (hódítót) istenként fogadták (à a mítosz szerint az aztékok legfőbb istene, a Tollaskígyó nyugatra távozott, és a megjelenő, addig ismeretlen fehér embert az istenség leszármazottjának tartották).

Hernan Cortes. A kép forrása: LINK

Dél-Amerikában, az Andok hegyei között jött létre az Inka Birodalom a XV. században. Gazdaságukat teraszos, öntözéses földművelés jellemezte, alpakát és lámát tenyésztettek, a hegyekben aranyat, ezüstöt, rezet és ónt találtak. Építészetük, matematikájuk és orvostudományuk fejlett volt, a Nap járásán alapuló naptárat és csomóírást (kipuàmáig nem tudták megfejteni) használtak. Az állam élén a Nap fiának nevezett inka állt, és birodalmának szimbolikus központjában, Cuzco-ban székelt. Vallásukat emberáldozat jellemezte, fegyvereik kőből és fából készültek. Francisco Pizarro 1532 augusztus 15-én néhány száz katonával (viszont lőfegyverekkel) legyőzte az utolsó nagy inka uralkodót Ataualpát. Alig több mint egy évvel később, 1533 november 15-én bevonult az inka fővárosba Cuzcóba is. Megszületett Spanyolország Perui Alkirálysága is, mely tonnaszám kezdte meg az arany és ezüst kitermelést Dél-Amerikában.

Az aztékok, maják és inkák gyors és könnyű legyőzésében jelentős szerepet játszott három tényező: a tűzfegyverek alkalmazása (ágyúk, puskák bevetése), aztán a különböző járványok behurcolása (pl salmonella) mely rengeteg helyi lakos halálát okozta és végül az úgynevezett "divide et impera" azaz oszd meg és uralkodj elve, mellyel az európaiak egymással szembefordították a helyi indián törzseket (pl a toltékokat maguk mellé állítva támadtak az aztékokra).  

A spanyol hódítok (conquistador) egy-két évtized alatt elfoglalták és lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat kis létszámú csapataikkal. Bányákat nyitottak, és ültetvényeket létesítettek, ahol őshonos (kukorica, dohány, indigó) vagy Ázsiából áthozott növényeket termesztettek.

A Spanyol Birodalom a XVI. században. Forrás: gohighbrow.com

Az ültetvényeket kezdetben az indiánokkal műveltették, de a kegyetlen bánásmód és az európai, számukra ismeretlen betegségek hatására számuk rohamosan csökkenni kezdett (száz év alatt számuk a tizedére csökkent, hiába próbálta segíteni a keresztény hitre tért őslakókat az egyház), így végül Afrikából hoztak be néger rabszolgákat. A spanyolok kegyetlenkedéseit örökítette meg Las Casas spanyol domonkos szerzetes Historia de les Indias című munkájában.

A Spanyol Birodalom pedig a XVI. században virágzásnak indult ám virágkora nem tartott sokáig: először vetélytársai akadtak az angolok és franciák révén a XVII - XVIII. században majd súlyos belső válságok sújtották. Egykori fény megkopott de örökre a világtörténelem része maradt.

Felhasznált anyagok:

• Michael Wood: Konkvisztádorok - Nagy hódító hadvezérek nyomában. Alexandra KIadó, 2008
• Harmat Árpád: A nagy földrajzi felfedezések. Történelemcikkek.hu 2015.01.23.